Időnként jó együtt kimozdulni Biatorbágyról, látni hogyan gondolkodnak a természet és környezetvédelemről országunk más részein. Idei kirándulásunk egyik célpontja az emberi beavatkozás miatt teljesen átalakult Nagy Sárréten lévő Réhelyi látogató központ volt, a másik pedig egy olyan telephely, ahová Magyarországról és messzi földről (Ausztriából és Szlovéniából) idehordott használt gépjárműabroncs hegyeket alakítják át hasznos alapanyaggá. Az élménydús napról két beszámolót is ajánlok!
Tüske Emil
Környezetbarát gumifeldolgozás EURO-NOVEX módra (ahogy mi szeretjük)
– Végy egy kellően elhivatott családot, akinek fontos a jövő és ügyel arra, hogy ne csak ők, de kollégáik is jól járjanak, szeressék amit csinálnak.
– Szerezd meg Magyarország gumihulladékának 92%-át, mindenféle használt gumit (gépjármű abroncs, futószalag stb.) amit halmozz fel telephelyeden. (Ügyelj arra, hogy munkaterületed gusztusos legyen. A szabad részeket ültesd be pl. rózsafával.)
– Jó, ha megengeded ifjú látogatóidnak, hogy felmehessenek a „Gumihegy” tetejére, így –bár észre sem vetted- már ők is a barátaid.
– Alapos tisztítás után jó éles „késsel” aprítsd a gumit egyre kisebb darabokra.
– A már apróbb gumidarabokat aprítsd tovább és légfúvással, mágnessel vond ki belőle a textilt és az acélt.
– Az egyre apróbb gumit, attól függően aprítsd tovább, hogy mi készül belőle: cipőtalp, fólia, gumitégla, autópálya alap, újabb gumi alkatrész, gumicsizma stb.
– Főzd meg látogatóidat: légy velük kedves, közvetlen, kínáld őket finomságokkal.
– Díszítésnek támogasd, és nevelj ki még olyan, kézilabdázni szerető fiatalokat, akik a jövő kézisei lehetnek!
És most jön a titok: mindehhez semmiféle EU-s és kormánytámogatást ne kapj!
Csak így az igazi!
Hát, mi így szeretjük az EURO-NOVEXET, és ajánljuk példaképpen mindenkinek, mert minket már megfőzött!
A receptíró javaslata:
Mi lenne, ha a Biatorbágyon pincékben, padlásokon elfekvő, már nem használatos gumikat egyszer egy megbeszélt helyre vinnénk, ahonnan a cég elszállíthatná? Azt hiszem egy kicsit mi is büszkék lehetnénk magunkra!
Szalay Éva
Lombhulláskor a gumihegyek mellett és a túzokrezervátumban
Az őszi kirándulásunkon a buszunk az induláskor délkeleti irányt vett. Mire kényelmesen belaktuk a buszt szinte meg is érkeztünk a kirándulásunk első állomására, Újszilvásra, a világszínvonalat képviselő Euro-Rubber Kereskedelmi gumiabroncs újra hasznosító vállalathoz.
Mikor megérkeztünk kis pihenőt tartottunk, majd a cég vezetője bemutatta az üzemet. A séta folyamán a ahogy az első gumiabroncs hegyhez értünk a fiatalok azonnal a tetején termettek. Szinte versenyeztek ki hódítja meg hamarabb a „csúcsot”. Némi játék után folytattuk a nézelődést, milyen sors vár az idekerülő mindenféle gumiabroncsokra: beadagolás, durva aprítás, válogatás, finom aprítás és méret szerinti válogatás. Rengeteg gépet láttunk, és egy szinte zárt rendszert, kosz-piszok miatt csak annak kellett kezet mosni aki beletúrt a méret szerint válogatott gumiabroncs darálékba. Szóval volt sok kék folyosó és motor, zöld csövek és ciklonok, osztályozók, mágnes és rengeteg nagy zsák, amiben a visszanyert és így már újrahasznosítható akár homok finomságú gumi volt.
MEGLEPETÉS! A cég tulajdonosai megvendégeltek minket, volt kolbász, sonka, sajt (persze disznóból), uborka, paradicsom, paprika, mind nagyon finom falat, s ki sokáig marad annak kávé és sütemény is akadt.J
Újabb „abroncshegy mászást” követően indultunk a második állomásra a Körös Maros Nemzeti Parkba. Volt itt minden mi egy másodlagos szikes pusztán lehet, szürke marha, bivaly és egérke. Sóvirág és réti őszi rózsa is, de már csak elvétve. Az ügyesebbek távcsővel láthatták a barna réti héja párt, amint a fejünk felett szállt. Kicsit odébb a túzok dürgőn, túzok helyett őzek szaladtak át, s míg a túravezetőnk mesélt addig Emil és Feri megtalálta a toronyból a vadon legelésző túzok csapatot. A látogató központban a kiállítás épületéből a Kéthely-Nagy család segítségével még egy rozsdafarkút is sikerült kiengedni, és miután mindenki megnyugodott az akció után végig néztük a Nagy Sárrét múltját és jelenét, és jelenlegi lakóit bemutató csodaszép kiállítást.
Hosszú volt az út hazáig, de a friss levegő és a sok látnivaló után sokan bóbiskoltak, így az idő gyorsan eltelt.
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett az őszi kirándulás tervezésében és levezénylésében!!!
Ui.: Nem lehetne egyszer a túzokok tavaszi dürgését is megnézni?
Gaál Gabi