Pár héttel ezelőtt kezdték el a biai malomhoz kifutó Széchenyi utca felújítását. A hepehupás, foltos régi burkolat helyére sima fekete aszfalt került. Van már útpadka és a vízelvezető árkokat is kipucolták. Most már narancssárga műanyag csöveken juthat el az esővíz (bújhat át) a Szabadság út járdája alatt, és folyhat bele a békeidőkből származó terméskővel kirakott árokba.
Próbáljuk meg elképzelni, elődeink hogyan oldották volna meg ezt a helyzetet, ennek a kis csinos térnek a sarkán, ahol az első világháborús áldozatok emlékműve is áll… Melyik tetszik jobban?
A száz évvel ezelőtti Biatorbágy arculatának jellegzetes részei voltak a terméskő támfalak, kerítések, útburkolatok. Mára már kevés maradt belőlük: Csokonai utca, Dobó köz, a torbágyi katolikus templom melletti utca, a Csillag utcai terméskő út, a Bethlen G. utca támfala.
Nem szeretném a római korból ránk maradt utakhoz hasonlítani ezeket, de én úgy érzem, hogy mindegyik részévé vált a mi kis helyi történelmünknek.
