Beküldve:

177 év

A Kálvária szó egyik jelentése: általában magaslatra felvezető kép, vagy szobor sorozat, amely Jézus keresztútjának állomásait és kínszenvedéseit ábrázolja, a másik: szenvedéssel teli élet, sok hányattatással, keserves vesződséggel járó esemény, ügy.

Amikor a Katalin-hegyen a régi Kálváriát látogatom, mind a kettő eszembe jut. Az erdő mélyén a fák között bújnak meg a stációk. Egy darab kőből faragták őket, valószínűleg valamelyik helyi kőbányából származnak. Íves tetejükről hiányoznak a vaskeresztek és a fülkécskéket záró ajtókról is csak a zsanérok csonkja és a zárnyelvnek bevésett mélyedés árulkodik. Régen rendszeresen meszelték őket, néhol narancssárga festés látszik a lábazaton, talán a számozásra utalva. A Kálvária tájolása D – É, így a déli nap süti végig az erdei nyílást és világítja meg a dombtetőn, magas fák között ledöntött keresztet. 50 éve fekszik ott.

A keresztút nem merült teljesen feledésbe. Akadtak olyan jó szándékú emberek, akik időről-időre megakadályozták, hogy az erdő visszahódítsa a területet. Nem rég az új Kálvária átadásakor munkagéppel vágtak utat a keresztig. A tájvédő Kör tagjai egy júliusi szombat délelőttön fellátogattak a Katalin-hegyre, és kiszabadították a néhol 1,5 m mélyen a bozótban rejtőző stációkat.

Szeretnénk, ha lenne egy olyan szervezet, vagy baráti társaság, mely átvenné tőlünk a stafétabotot, és gondját viselné a régi Kálváriának, hogy minél többen megismerhessék ezt a csodálatos helyet.
Kálvária

Beküldve:

Híd

Kutya-hegyi híd

1895-ben építették. Elődjét valószínűleg az előző évek kedvezőtlen időjárása tette tönkre. Az útvonal, melynek része a Szily kastélytól a Vörös keresztig fasorral védett, viszonylag egyenes és fontos lehetett. A XIX.sz végén keresett tudomány volt a hídtervezés, több nevezetes hidunk is épült ekkor ( pl. Margit-híd, Szabadság híd, Biatorbágyi viadukt,). Gondos tervezés és a mesteremberek kiváló munkája után szép és időtálló híd készült a Füzes patak felett, kárt benne csak ember okozott. Mellvédje a mezőgazdasági gépeknek volt útban, 2 évvel ezelőtt árokásók tettek benne kárt gázvezeték fektetés közben. Az idén elkészült felújítás során a régi köveket szépen letisztították a hiányzó faldarabokat pótolták, valamint az egész híd tetejére egy masszív, nagy teherbírású vasbeton lemezt öntöttek. A kivitelező a tervekhez és az elvárásoknak megfelelően jól dolgozott. Ha a feladat csupán annyi (lett volna) volt, hogy tekintet nélkül a híd korára, stílusára és anyagára a leggyorsabban a legerősebb építményt hozzuk létre, akkor teljes a siker.

De az átalakítás jelentősen megváltoztatta a híd arányait, a vasbeton erős túlnyúlása tolakodó, az eredeti mellvéd megoldás helyett valamilyen hegesztett szerkezet előkészületeit láthatjuk. A vastag cementes fugázás, a vasbeton szerkezet kapcsolata a régi kőanyaggal problémákat vethet fel. A változtatások többsége később már nem javítható.

Patak utcai híd

Patak utcai híd
Az előző hídnál kb. 40 évvel fiatalabb, egyszerűbb formájú, a patakmeder kedvezőtlenebb helyén áll. Az építőmesterek díszítésként 3:1 arányban váltakozó hosszúságú köveket használtak. A boltív kifolyás oldali záróköve fölött az építtető Wechter Ferenc nevét és két nehezen kivehető évszámot olvashattunk (A Kígyós-patakon lévő boltíves Parasztok hídjának záró kövén, a kifolyás oldalon W.F. és évszám vésett látható.)

Patak utcai híd

Tervezési és kivitelezési hiányosságok miatt a hidat többször javították, kifaragatlan kövekkel próbálták kiegészíteni, vasbeton koszorúelemekbe állított, hegesztett csőkorlát csonkok maradtak ránk. A Szarvas-hegyről és a közeli szántóföldről lezúduló csapadékvíz által a hídból kimosott darabokat a környék kiskerttulajdonosai sitt utántöltéssel pótolgatták évről évre.
Patak utcai híd
A felújítás után megszűnt az életveszély: az egyik oldalfal már évek óta ledőlni készült. Az új fal hosszabb és a vasbeton szerkezettel a híd jobban megfelel funkciójának mint valaha. Csupán a feliratos kő került az ellenkező oldalra, és ott is csak alulra. A váltakozó hosszúságú elemekből készült falazatra is csak a vissza nem bontott alsó sor emlékeztet. Lassan cseperednek a juharfák a kivágott barátságos öreg fűzfa helyén, a Füzes patak partján. A legutóbbi két eső 30cm mély árkot mosott a híd tövébe…

Beküldve:

Bócsa

Egy kb. 3000 lelket számláló falu, mely Kecskeméttől 30 km-re, Soltvadkerttől 7 km-re fekszik.

15-20 éve működik itt, Falumúzeum az önkormányzattól kapott tornácos parasztházban. A helybeliek által adományozott tárgyak láthatóak a kiállításon. Cséplőgép, eke, konflis, a tanárnő babakocsija a 20-as évekből, a helyben feltárt leletek másolatai, melyek eredetijei a Magyar Nemzeti Múzeumban vannak, régi fényképek a falu életéből, a Bócsáról megjelent újságcikkek stb. A helytörténeti gyűjteményt a Csíkszentmihályi család tartja rendben 10 éve, csekély javadalmazás fejében. A ház hetente egy nap van nyitva, de kérésre bármikor szívesen kinyitják az érdeklődők számára.

A helyi idős emberek is szívesen betérnek egy kis társalgásra. Sokszor ezen beszélgetések alkalmával derül ki, hogy otthon, a padláson, a pincében akad egy-egy, a tulajdonosaik számára már használhatatlan tárgy, amelyek felett az idő már elszállt és a mai modern világunkban nem használatosak, de gazdáik fiatal korában még nagy értékük volt, vagy éppen a mindennapi élet elengedhetetlen használati tárgyai voltak. A falumúzeumnak viszont pont ezek a tárgyak érdekesek, hiszen ezeken keresztül ismerhetjük meg őseink életét, gondolkodását, lakóhelyünk történetét, s őrizhetjük meg a múltat gyermekeink számára.

Biatorbágy elmúlt évszázadai sok érdekességet rejtegetnek. Rengeteg ásatás volt a faluban és a falu környékén, ahonnan a legkülönbözőbb korokból kerültek elő tárgyak, amelyek most múzeumokban vannak, de miért ne szerepelhetnének fotóik, vagy másolataik egy helytörténeti kiállításon, ne talán egy falumúzeumban. Biatorbágy igazán büszke lehet múltjára, hiszen évszázadok óta lakott terület, bár az első írásos említése egy 1192-es birtokösszeírásban található, de a feltárások azt bizonyítják, hogy az őskor óta folyamatosan lakott a környék. (kora bronzkori települések nyomai a Budaparkban, földvár maradványok a Pap-réten, római kori leletek Herceghalomnál, és még lehetne sorolni a feltárásokat). A történelem viharaiba is sokszor belecseppent Bia és Torbágy (1921. okt.24-én a visszatérő IV. Károly és Zita királyné a biatorbágyi vonatállomáson, egy misén vesz részt, majd megkezdődött a csata, a Gömbös Gyula által vezetett csapatokkal szemben, 1931. szept.13. Matuska Szilveszter által elkövetett Viadukt merénylet, stb.).

Egy falumúzeum nem csak az idelátogotó turistáknak mesélne a faluról és környékéről, de az itt lakók, vagy ide költözők is könnyebben megismerkedhetnének a faluval, annak történelmével, hagyományaival, épített és természeti értékeivel. A ránk maradt tárgyak segítségével el tudnánk képzelni milyen lehetett itt élni nemzedékekkel ezelőtt.

Akkor tudjuk szeretni és tisztelni a helyet, ahol élünk, ha ismerjük is azt.

ManA

Beküldve:

Névjegyek

Biatorbágyon XIX sz. második felében épült lakóházak legtöbbje ránézésre szinte egyforma, a hármasosztású, középen konyha, jobbra-balra egy-egy szoba, plusz egy kívülről megközelíthető gazdasági helyiség. Az utcáról nézve fésűs, vagy fűrészfogas beépítésűek, homlokzatukon egy darab kétszárnyú ablakkal, szélességük és alapterületük is nagyjából azonos. Praktikus volt így építkezni, nem kellett mérnők, és a költségek is könnyen kiszámíthatóak voltak. Mégis szükség volt valamire, ami egyedivé személyre szólóvá tehette ezeket a házakat, ezért nem találunk a portákon egyforma kapuoszlopokat, ablak és ajtókereteket, de a legváltozatosabbak azok a konzolkövek amik a házak sarkára az eresz alatt fogadták a látogatót. Ezek közül gyűjtöttem néhányat Torbágyon a Fő utcán, Bián a Sándor-, a Vörösmarty, Rákóczi és Tópart utcákban.

Beküldve:

Szükség van-e értékvédelemre?

Van-e szükség értékvédelemre? Igen! Vigyázunk lakásunk biztonságára, autóinkba riasztó berendezést szerelünk és pénzes széfünk kódját sem áruljuk el senkinek. Vajon ugyan ennyire egyértelmű a helyzet akkor is, amikor egy közösség (község) értékeiről van szó? Magunkénak érezzük a Viaduktot, a Füzes-patakot, a Nyakas-kő-vet, a biai halastavat, a Disznólápát, az Iharost. Tölti el melegség szívünket, amikor ránézünk Hajzuk Józsiék gyönyörűen fenntartott portájára? És sajnálnánk-e, ha valamiért úgy döntene – Holnap lebontom! – remélem igen!

Kultúránknak meghatározó része a történelmünk, a zenei és irodalmi élet, a hazai filmgyártás, a sportban elért sikerek, az építészet, a környezet, amiben mindennapjainkat éljük, a természethez való viszonyunk.

Az előbb felsoroltakkal országos szervezetek is foglalkoznak, de ahogy szükség van helyi sportegyesületre, énekkarokra, úgy szükség van helyi értékvédelemre is.

A lehetőség, hogy leltározva, önkormányzati rendeletbe foglalva meghatározzuk értékeink sorsát már 15 éve rendelkezésünkre áll. A környező települések közül sokban már évek óta működnek ezek az önkormányzati rendeletek. Etyeken 1992-óta létezik ilyen. Több pincesor, kőkeresztek, utca képek és a Boti úti gesztenyefasor is védelem alatt áll. Budaőrsön 1997-ben készült el a helyi értékek megóvását célzó rendelet.

Biatorbágyon az eddig elkészült rendezési tervek tartalmaztak utalásokat a régi település központok, utca képek megóvására, de pontos felmérés és rendelkezések hiányában a helyi építési szabályzat alapján eljáró műszaki osztály sorra adta ki a bontási engedélyeket. Ezért rombolhatták le értelmetlenül a biai magtárat (hiszen nem lett jobban hasznosítható azóta sem a terület), ezért kuszálódott össze a Tópart utca, Rákóczi utca, Nagy utca, Dobó köz látképe, ezért tűnik magára hagyottnak a Szalonna utca, Csillag utca és a hozzájuk tartozó Füzes-patak híd. Száz éves épületek homlokzatába szereltek műanyag nyílászárókat, újították fel szakszerütlenűl a füzes patak hídjait támogatás, értékadó irányítás, ismeret terjesztés hiányában. Néhány erősen elkötelezett magánembert dicsérhetünk, és a szegénységet okolhatjuk azért, hogy nem vesztettünk el többet jellegzetes faluképeinkből.

Jöjjön létre egy olyan rendelet, amely segít figyelemmel kísérni és megvédeni természeti kincseink érdekeit, amely pontos jól hasznosítható információkat ad, az építési engedélyezési eljárás során, támogatja azokat, akik hajlandóak tovább vinni hagyományainkat és segíti azt, aki önerejéből nem képes fenntartani a faluképileg jelentős épületének állapotát. Az előbb felsorolt nem kevés feladat ellátására az önkormányzaton belül, önállóan működő bizottság lenne alkalmas, amelynek építész, művészettörténész és civil egyesületi tagjai lennének.

Az értékvédelmet nem szabad úgy kezelni, mint felülről ránk erőszakolt kötelezettséget. Tekintsük lakó környezetünk emlékeinek, természeti értékeinek megóvását saját ügyünknek. Ha Mi nem tiszteljük a természetet, vagy elődeink emlékét, miért várjuk el ezt a következő generációktól?

Beküldve:

Biatorbágyi Emlékek!

Természetesnek érzem azt, hogy szeretnénk jobban megismerni a helyet, ahol lakunk, ahol nagyszüleink éltek, vagy unokáink fognak felnőni. Ehhez nyújthatna segítséget egy olyan kiállítás, ami darabkákat mutatna be Biatorbágy múltjából. Civil szervezetek, magánszemélyek közreműködésével a padlásról, fiókokból, egyéb rejtett helyekről vagy éppen, mint dísztárgy a lakásból, olyan dolgok kerülhetnének elő, amit eddig csak kevesen láthattak.

Biatorbágyon jelenleg nincs átfogó helytörténeti gyűjtemény, bár sok gyűjtést szerveztek már a faluban, az összegyűjtött emlékek egy része eltűnt, vagy magánkézbe került… Az általunk szervezett kiállításra, csak kölcsönkérnénk a tárgyakat, azokat a kiállítás bezárásakor a tulajdonosaiknak visszaszolgáltatjuk.

Nem célunk, hogy tudományos alapossággal vizsgáljuk a tárgyakat és tanulmányokat készítsünk, idő, eszközök és pénz hiányában erre nem is lenne mód, mégis szükségesnek érezzük egy olyan kiállítás létrehozását, mely bemutatná az ideköltözőknek, fiataloknak, de akár az idősebbeknek is nosztalgiából, a múlt érdekességeit, értékeit. Így mint mozaik kockából a kép, úgy tárulhatna elénk Biatorbágy múltja.

Kérjük, hogy aki a kiállítás céljával egyetért szakmai, tárgyi vagy anyagi téren segítse munkánkat.