A Nyakas-kő és környéke két élőhelytípust foglal magába, amelyek többnyire együtt, egymás mellett fordulnak elő. Ez a kétféle élőhelytípus a sziklagyep és a sztyepplejtő.
A sziklás felszínen képződő talajt az erózió folyamatosan elmossa. Ebben a külső erők, a szél és az eső segítik, melyek lehordják a vékony, nagy mészkő tartalmú talajréteget, a hosszan kígyózó sziklafal tetejéről. Így a növények kénytelenek voltak alkalmazkodni, ezekhez a nem éppen „kellemes” körülményekhez. Emiatt a szikla repedéseiből bújnak ki, az állandósult pionírtársulások, melyeknek fontos résztvevői a szélsőséges termőhelyeket elviselő pozsgás (kövirózsa) és a varjúháj fajok. Sárga kövirózsát, borsos- és fehér varjúhájat mi is találhatunk, ha túl megyünk a Nyakas-kövön. A sziklafal felületén gazdag a zuzmó és moha flóra is. A fák alá menve, a terület eleinte meredeken, majd enyhén lejt.
Ezen a területen már a sztyepplejtő jellemző, ami igen fajgazdag. Egész mezőket alkot az ékes vasvirág, és ha nagyon figyelmesen böngészi az ember a gyepet, nagy ezerjófüvet is találhat, amely egy illóolaj tartalmú mirigyes növény, levelei bőrnemüek, érintésük bőrgyulladást okozhat.
A lejtőn mezei iringó vagy más néven ördögszekér, hegyilen, terjőkekígyószisz, fehér mécsvirág, kakukkfű alkot réteket egy-egy kiemelkedő sziklafelszínnel tarkítva.
Ahogy a lejtősztyepp talaja mélyül, a növényzet fokozatosan karsztbokor erdőbe megy át. Alantabb sajmeggy, galagonya, szeder és kökény alkot itt-ott áthatolhatatlan bozótot.
Kovács Hajnal (15 éves tanuló)
