Ez alkalomból szervezte meg hagyományos tavaszi kirándulását, immár harmadik éve, a Biatorbágyi Tájvédő Kör.
Az elmúlt években a Víz Világnapján a Füzes-patakkal sétáltunk együtt. Idén a környék forrásaiból, nevezetes kútjaiból szerettünk volna néhányat meglátogatni, a Korpás-kúttól a Czöndör-kút és Keserű-kút érintésével a Madár-forrásig.
A március 20-i indulás fél tízre az erdészház melletti Gesztenyés buszmegállóba lett meghirdetve. Az időjárás szerencsénkre az előző napokhoz képest kedvező volt. Hűvös, de derűs, napos idő ígérkezett.
A szép létszámú kis csapat nagy lendülettel indult az első célpont a Korpás kút irányába. Ehhez, át kellett kelnünk a túloldalra a patak keskeny vashídján. A régi elhanyagolt, boltíves kőhidat, amelyen valamikor szekerek is jártak, a Kígyós-patak (Benta) egyik nagy tavaszi áradása bontotta le. A túlparton egy nagy fa már messziről jelzett egy szikla alján csörgedező kis névtelen forrást, ami mellett elhaladva nemsokára célba értünk. A Bolha-hegy aljában levő forrásra épült öreg gémeskútra szinte rátelepülnek a szomszédos hétvégi üdülőtelkek, félig-meddig ki is sajátítva azt. Hatalmas fűz őrzi a szűk kis tisztást, és a kutat. Valamikor a domboldalakon elterülő községi legelőt használó állatok, és pásztoraik oltották itt szomjukat, megbecsülve hűvös, tiszta vizét, és talán a kőbányában dolgozók sem bánták, hogy közelükben van ez a hatalmas hűs kulacs. Pár méterre a bokrok közt a Bolha-hegy oldalában még áll egy természetvédelmi területet jelző tábla, teljesen lekopva, így csak a beavatottak tudhatják, mi is a szerepe. A kis forrásnál és itt is jelentős mennyiségű vizet találtunk. A kút vízét megvizsgáltuk, nitritet nem tudtunk kimutatni, nitrát tartalma nagyon alacsony volt, pH-ja pedig teljesen elfogadható 7,5, szagra és szemre is tisztának tűnt.
A patakon át visszatérve kiindulási pontunkra, a turistaúton ellenkező irányba indultunk el a gesztenyésen keresztül. Tovább haladva, egy mély vízmosás egyik partján sétálva, elértük a bozótosban pihenő, egykor szebb napokat látott régi kőhidat, majd lefelé indultunk a hatalmas vízmosás másik partján, míg el nem értük a község, régi, utcai közkútjait tápláló elhagyatott vízművet. Itt szintén készítettünk egy kis vizsgálatot, az eredmények nagyon hasonlóak voltak az előző mérésekhez, azzal a különbséggel, hogy itt a vízkeménység mérő még keményebbnek mutatta a vizet, mint a Korpás kútét.
Egy kis beszélgetés és pihenés után leértünk a Nyakas-kő alá. A csapat nagyobbik része első lendületből megmászta a Nyakas-követ, majd a Madár-szirten egy pihenő és kalóriapótlás keretében néhány kérdést kaptak a résztvevők. A kérdések a vizekkel és annak élővilágával, illetve falunk nevezetesebb részeivel voltak kapcsolatosak.
A hiányos fogazatú Száz-lépcsőn learaszolva, a Kutya-hegyi régi pincék előtt elsétálva értünk el a Czöndör-kúthoz, ahol nagy meglepetés fogadott minket. A tavalyi évben néhány lelkes tájvédő kitakarította a kutat, mely akkor teljesen ki volt száradva, most viszont kb. 1,5 méter magas víz állt benne. Itt is elvégeztük a víz vizsgálatot, s szintén hasonló adatokat kaptunk, mint az előző helyeken, bár itt a nitrát szint egy kicsit magasabb volt, mint az előzőeknél. A víz egyébként szemmel láthatóan tiszta volt. Az idő elhúzódása miatt itt sajnos egy kicsit megfogyatkozott lelkes kis társaságunk, mert néhányan már hazafelé vették az útjukat. A kevésbé fáradtakkal még elsétáltunk az Iharosban található Madár-forráshoz. Sétánkat lerövidítettük, a Keserű-kút romos állapota, és betongerendákkal lezárt nyílásai miatt, kihagytuk, de így még maradt egy kis energia a Madár-forrást is megvizsgálni. Egy kis kalács elfogyasztása után megbeszéltük a kérdéslap helyes megfejtéseit, majd minden részt vevő gyermek kapott a Madártávlat újság szerkesztőségének jóvoltából egy plakátot, melyen a 2005. év madara, a parlagi sas látható, valamint családonként egy Madártávlat című újságot. Ezúton is köszönjük a felajánlást Újhelyi Péternek az újság főszerkesztőjének.
A válaszokból kiderült, hogy nagyon kevesen tudják, hogy mennyire kevés földünk ivóvíz készlete. Bár Földünk felszínét 75%-ban víz borítja, de ennek csak 3%-a édesvíz, és ennek is csak 1%-a, amit az emberiség ivóvíznek feltud használni. Az ivóvíz készlet legnagyobb része a folyókban és tavakban van raktározva, melyeket a föld alatti víz készlet táplál, ezért nagyon fontos, hogy odafigyeljünk védelmükre, hogy mindenki fordítson rá több figyelmet, hogy ne szemeteljen, ne ásson el és locsoljon szét veszélyes anyagokat, hiszen ezeket az eső belemossa az élővizekbe, de nem csak ezzel tudunk rá vigyázni, hanem a tudatos víz használattal is. Ne folyassuk feleslegesen a csapokat, ne pocsékoljuk e nagyon drága természeti értékünket. Ezért tartjuk fontosnak évről évre ezeket a figyelemfelkeltő kirándulásainkat. Gyerekeinkkel már kiskoruktól kezdve beszélgessünk ennek fontosságáról, s tegyünk együtt azért, hogy elég ivóvize legyen még unokáinknak is.
