Biatorbágyi Tájvédő Kör

Ki ne dobott volna még kavicsot folyóba, tóba? Számtalan olyan lapos kavics van nyugodt vizű tavak fenekén vagy folyómedrek alján, amit játékos emberek kacsázásra bírtak a víz színén. Egy fél vödörnyi talán pont miattam.

Ezek a kis kavicsok nem csapnak túl nagy zajt, így egyesek nagyobb köveket dobálnak, hogy nagyobb csobbanás legyen. Sajnos akadnak olyanok is, akik nem csak tavakba, folyókba, hanem kutakba, és nem kis kavicsokat, vagy nagyobbacska köveket, hanem téglányi vagy még nagyobb, beton darabokat dobálnak. Július 26-án a Tájvédő Egyesület tagjai a Czöndör kútnál tettek látogatást, kesztyűvel, gereblyével, vödörrel és zseblámpával felszerelkezve.

A helyiek elmondása alapján tudtuk, hogy pár évvel ezelőtt többen is hordtak innen kellemes, jó ízű ivóvizet. A kút azonban most száraz volt, talán a száraz időjárás miatt, vagy a víz ér talált magának másik utat? Olyan érzés elmenni mellette, mint egy kerék nélküli kocsi mellett.

Zseblámpával levilágítva a kútba, faágakat, beton darabokat láttunk (később kiderült, hogy nem csak törmelék, hanem igen nagy 25 kg-os darabok is voltak). ½ m3 törmelék és egyéb szemét kiemelése után megtaláltuk a vödröt és a vizet. Jelenleg kb. 40cm víz van benne, de reméljük, hogy az őszi csapadékosabb időszakban megnövekszik a vízszint, és ha vigyázunk rá, nem dobáljuk tele mindenféle szeméttel, akkor talán ismét ihatóvá válik a vize.

A kút környékét is megtisztítottuk a sok gaztól, elszáradt növényzettől és a néhány kiló rozsdás pántoló szalagtól. Megigazítottunk néhány kifelé boruló kútkövet, és a tetejéről kivágtunk egy-két fa és bokor csemetét, valamint vastag gyökereket, amelyek nyomják szét a kút köveit.

A takarítás eredményeképpen, most már az útról is észrevehető, hogy egy kút van ott.

Az önkormányzatnak köszönhetően a kihelyezésre kerülő asztal melletti padokon a fáradt turisták megpihenhetnek a kút mellett.

Az emberek legnagyobb része törekszik arra, hogy a családján kívül is tartozzon egy közösségbe. Jó érzés vasárnaponként templomba járni, barátokkal, ismerősökkel közös programokat szervezni, kosarazni, focizni, énekelni, rendszeresen találkozni hozzánk hasonló emberekkel, hiszen ezek az együtt eltöltött idők megnyugvást, feltöltődést, pluszt adnak életünknek, ebben a rohanó világban.

Közösségbe tartozunk a szerint is, hogy melyik utcában, faluban, városban, országban lakunk. Ez felelőséggel jár, mert a külföldön rosszul viselkedő turistáról, az út mellett szemetelő családról az egész ország lakosságát ítélik meg.

Ha egy ismeretlen helyre látogató rendezetlennek látja a falu utcáit, pusztulónak az elmúlt idők emlékeit, védtelennek a természetet, akkor joggal gondolhatja, az itt élők nem akarnak, nem tudnak közösen cselekedni, közösségként élni, persze az is lehet, nem is tudják mi az. A lakóhelyi közösségnél szükség van megértésre, akkor is, amikor egy új család költözik a közelünkbe, hiszen egy őshonos helybélitől kapta a területét. Azért költöztek ide, mert megtetszett nekik a hely, megszerették a falut. Meg kell könnyíteni a beilleszkedésüket, és nem nehezíteni, elzárni őket (érdekes jelenség, a törpe magán viadukt). Szükségünk van toleranciára, hiszen szomszédaink között csak akkor válogathatunk, ha új helyre költözünk.

Nem gondolom azt, hogy egy nagyobb közösségért csak annyit tehetek, hogy négyévente egyszer elmegyek szavazni. A civil szervezetek sokszínű tevékenysége, a bennük résztvevő emberek energiája élvezhetőbbé teszik a hétköznapjainkat a megteremtett, megmentett értékek az egész települést gazdagítják.

Az egyesületek munkájához a pénz nagy részét az önkormányzat biztosítja, helyiséget, engedélyeket, információkat pedig a polgármesteri hivataltól lehet remélni, ezért nehéz a Tájvédő Egyesületnek, mert céljainak elérésének érdekében időnként többletmunkát okozunk, vagy szembekerülünk a helyi közigazgatási szervekkel (természetvédelem, értékvédelem).

Nem könnyű megtalálni, hol a határ az építő hozzászólás és az állandó kekeckedés között. Tény, sem a Disznó-lápa madarai, sem az Iharosi forrás vízcsobogása, sem a Füzes patak kivágott fái, sem a tavasszal tömegesen elgázolt békák nem tudnak ügyvédet fogadni maguknak. Kellenek olyanok, akik gondolnak rájuk.

A 2003. évben több olyan eseményt szerveztünk, ahol megpróbáltuk közelebb hozni, láthatóbbá tenni a bennünket körbevevő világot. Együtt sétáltunk a Füzes patakkal a víz világnapján, a Madarak és Fák napján kézműves foglalkozásokat tartottunk, megszabadítottuk az Iharosi forrást a 15 éve ott pihenő szemetektől és megtaláltuk a vizet a Czöndör-kút alján miután kiemeltük a beledobált köveket. Ősszel más civil egyesületekkel takarítottunk a faluban. Szorgalmaztuk a helyi értékvédelmi rendelet létre jöttét. Helytörténeti gyűjtést folytattunk (magtár vasajtó, egyéb tárgyak). Ott voltunk a Kölcsey utcai pihenőhely kiépítésénél, és ide a jó voltunkból egy madárismertető tábla is kerül.

Tavaly elkezdett munkánkat szeretnénk az idén is folytatni. Amennyiben egyetért céljainkkal, kérjük segítsen munkájával vagy támogasson személyi jövedelemadójának 1%-val, egyéb felajánlásaival.