Elképzelt helytörténeti gyűjteményünk valóságos darabja.Egy barátomtól kaptam. Több mint tíz éve költözött Biatorbágyra egy régi parasztházba, a Munkás utcában. A felújítás és rendezkedés során előkerült sok kis kincs közül egyet nemrég a falu múltját bemutató kiállítás részére átadott. A kőtörő kalapács négyszögletű feje mind a két végén ki van hegyezve, hossza 28cm, vastagsága 3,5cm, szélessége 6cm, súlya 2.7kg egy kanyargós akácfából készült nyél tartozik hozzá, ami régebben talán egy kapát szolgálhatott. A tetején két nagy kereszt, az alján nagyméretű „E” és „H” betűk láthatóak, a tulajdonos mester nevére emlékeztetnek. Értette a szakmáját a kovács aki készítette, nem edzhette túl keményre, mert akkor elpattan, ha pedig lágy marad, nem lesz használható. A kalapács fejének mindkét vége kovácsolással van kiegészítve, így legalább öt darabból áll össze. A nyélhez közel négy-négy-és kettő pontozás látható. Az efféle, névre szóló szerszámokat az ipari termelés kiszorította a XlX-század végére. Ezidőtájt, vagy korábban használhatták eszközünket talán pont a Bolha-hegyi kőbányában, úgynevezett “varcogó”, keményebb kőtípusok hasítására. Ilyen anyagból készültek az időjárásnak kitett kútkávák, kerítés és kapuoszlopok, hídelemek, sírkövek.
A tárgy egyszerű, mégis mesél, a gazdájáról, a korról, amikor dolgoztak vele. Egyesületünk az összegyűlt tárgyakat egy biatorbágyi helytörténeti gyűjtemény létrejöttéig kívánja megőrizni.
