Biatorbágyon élünk egy szép fekvésű településen.
Többségünk Budapestre jár dolgozni, és alig várjuk a nehéz hétköznapok után, hogy eljöjjön a szombat, a vasárnap a megérdemelt pihenés, nyugalom napjai. Ám csalódnunk kell, mert hétvégéinket rendszeresen hétről-hétre megkeseríti az a nagyméretű “röpdöső croosmotor”, amit egyesek sport vagy műrepülőnek neveznek. Többnyire azok a szerencsések, akik elég messze laknak innen, hogy ne tekerje idegszálaikat a felfelé kapaszkodó motor fülrepesztő hangja, és persze azok, akik benne ülnek és ezt a bosszantó hétvégi sportot űzik.
Ha jól meggondoljuk megfelelő az arány: fent egy vagy két ember, lent pedig alig 10-15 ezer. A néhány hónapja fölénk irányított utasszállító forgalom zaja tizedannyira sem zavaró. Jön-megy, de ÁTHALAD! Nem áll neki óraszámra tekerni az idegeidet! Elhatároztuk, hogy ez ellen több hivatalos szinten is tiltakozunk, és ha kell, aláírásgyűjtést indítunk a megoldás érdekében.
Nem hiszem, hogy tűrnünk kell ezt a pszichikailag terhelő zajártalmat! Megszerzett információinkat közzé tesszük, hogy mindenki tájékozódhasson és eldönthesse – támogatja-e kezdeményezésünket.
Egy kis ízelítő a siklórepülők weboldaláról, hogy térképen is lássuk mi az, amit meg kellene szüntetni, vagy arrébb tolni, hogy megkönnyebbülten felsóhajthassunk:
A Budapest környéki siklórepülésre malomkőként nehezül Ferihegy egyre növekvő forgalma. A nemzetközi repülőtér érkezési és indulási útvonalai kötöttek ugyan, de egy adott járat konkrét útvonala előre mégsem prognosztizálható, mert azt a légiirányítás az aktuális széliránytól és forgalmi viszonyoktól függően, a pillanatnyi körülményekhez igazodva jelöli ki. Ferihegy forgalma egy földre állított, szabálytalan alakú tölcsérben zajlik. A hatalmas tölcsér neve: Budapest-TMA ellenőrzött légtér, határai túllógnak Pest megyén. A tölcsérnek a földig érő szárát Ferihegy-CTR légtérnek hívják, ennek alján fekszenek a kifutópályák. A tölcsér tányérjának magassága a reptértől távolodva emelkedik, alatta a földfelszínig megmaradó hézag a mi „szabad repülésünk” színtere. A tölcsér tányérja alatti területen a földre dobáltak néhány fix méretű, de eltérő rendeltetésű dobozt, ezeket nekünk mindig el kell kerülnünk. Az egyik dobozfajtába csak külön engedéllyel szabad belépni ezért korlátozott légtérnek hívják és R betűvel jelölik. Ilyen például az R1, amit akár belvárosnak is nevezhetnénk. Egy másik dobozfajtában minden légi forgalom elől elzárt légtér van, a nevében a szám előtt P betű áll. Ilyen például a P2, a csillebérci atomreaktor fölötti légtér. Vannak trükkös dobozok is, például az A1 és A2, amik néha a helyükön vannak, máskor mintha nem is léteznének. Ezek, ha működnek, akkor műrepülőknek vannak fenntartva és ilyenkor számunkra tilos a berepülés. Hasonlóan tünékenyek a honvédségi lőterek fedeléül szolgáló, D kezdőbetűjű “veszélyes légterek”, amik csak lőgyakorlatok idején működnek, de hétvégén sohasem. Ilyen például a D30, ami ráadásul területileg egybeesik az előbb említett A1-gyel. Ez azt jelenti, hogy mi csak akkor repülhetünk ezen a területen, ha sem lőgyakorlat, sem műrepülés nincs benne. Az eddigieken kívül már csak néhány különös alakú, felfújható magasságú doboz van, amiknek az a rendeltetése, hogy a legeredetibb módon, motor nélkül repülő pilóták ne érezzék teljesen kisemmizve magukat. Ezeket a dobozokat G-vel jelölik és mögötte számozzák. Például a G10-et minden március 15-én felfújják 1850 méter magasságúra és csak október 15-én eresztik le.
Minket a kiemelt részben szereplő A1-D30-as doboz jelenléte zavar, mivel ez ad lehetőséget a rendszeres műrepülésre, szinte a város szélén. Ezt a dobozt kellene áthelyezni vagy végleg megszüntetni hétvégi nyugalmunk érdekében.
