A kerecsensólyom, a magyar mondakör turulmadara nem épít fészket, hanem más sólymokhoz hasonlóan varjú, egerészölyv, holló, ritkábban más madarak elhagyott fészkeit veszi igénybe. A hetvenes évekre Magyarországon erősen lecsökkent az ismert fészkelő kerecsenpárok száma. Akkoriban tűnt fel, hogy a magasfeszültségű hálózat bizonyos oszlopain varjak telepedtek meg, majd a következő évben sólymok is megpróbáltak ott költeni. Kísérletképpen az oszlopokra felerősített, kissé átalakított műanyag tejes ládák beváltották a reményeket, szívesen választották a más madarak által hátrahagyott fészkeknél sokkal megbízhatóbb építményeket a sólymok. A már húsz éve működő műfészekprogram sikerességét több mint 1500 kirepült fióka jelzi.
Karácsony előtt az MME madarászával együtt jelen voltam, amikor az E.ON és a Duna Ipoly Nemzeti Park szakemberei Biatorbágy közelében elhelyeztek két dobozt (60*60*60cm). A 15 méter magasban rögzített fészkek várják a tojásrakó sólyom párokat, akik jó esetben már februárban megjelenhetnek.
Megfigyelések régebbi használt műfészkekről
Turny Zoltán, az MME munkatársa (távcsővel a nyakában látható a képeken), hívta fel a figyelmemet a következő részletekre: A műfészkek első kísérletei a 90-es években voltak. Először fára épített fészekládákat (műfészkeket ami nyitott. Egy ilyet Zsámbék térségében helyeztünk ki tavaly) használtak, majd jött a traverzes kísérlet. A Kerecsen Life programokban kezdték el ezeket nagy számban és nagy sikerrel alkalmazni.
